„Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr […]: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!” (2Móz 10,3)

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1)

Mi az a szabadság? Az, hogy azt tehetjük amit akarunk, következmények nélkül megtehetek bármit? Nem szól bele senki a dolgaimba. Van ilyen? Képzeld el, ha egy napon amikor felkelsz nem lennének szabályok. Mindenki azt és úgy tenne ahogy szeretné, hiszen szabad. Nem dolgozik senki, a pék nem süt kenyeret, anya nem főz, nem mos, a boltok nem nyitnak ki, hiszen nincs ott sem senki aki dolgozna. Úgy közlekedik mindenki, ahogy akar, azt vesznek el tőled amit akarnak, úgy bántanak ahogy akarnak, szeretnek, vagy éppen nem szeretnek, hiszen nincsenek szabályok. Mi lenne ebből? Nyugodtan kijelenthetjük: káosz. Mint ahogy a folyó is a medrében folyik, gátak között, de ha áttöri a gátat árvíz lesz és az rombol, pusztít.. A szabadság nem az, hogy megtehetek mindent amit akarok. Következménye mindennek van. Ha mindezt a Biblia nyelvére fordítjuk akkor elmondhatjuk Isten az embert szabad akarattal ruházta fel. Ezzel élve az ember azonnal függetleníteni is akarta magát az Istentől. Neki nem kell senki aki megmutatja a helyes utat. Majd ő tudja merre van az arra. Így vált az ember rabjává a sötét erőnek, lettek rossz szokásai, káros szenvedélyei. A bűn lett a büntetése. Ezektől már szabadulnánk, de ez sajáterőből nem megy. Gyengék vagyunk hozzá. Itt jön az Evangélium örömhíre: Jézus azért jött, hogy segítsen megszabadulni ezektől az embert pusztító erőktől. Mert a szabadság nem az, hogy azt tehetek amit akarok, hanem az hogy amit teszek az használ nekem is és másoknak is. Ez ad lehetőséget arra, hogy azzá válhassak amilyenné Isten teremtett: jó emberré.