„A fiú tiszteli atyját […]. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? […] – mondja a Seregek Ura…” (Mal 1,6)

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.” (2Kor 1,3)

Pál apostol a korinthusiaknak írta azt a levelét, amelyből mai Újszövetségi igénk származik. A levél azért született, mert a gyülekezetben sok problémával kellett szembenézni, voltak viták, széthúzások, és sokan megkérdőjelezték Pál apostoli tekintélyét is. Az apostol a saját életében is sok megpróbáltatáson ment keresztül. Üldözték, bebörtönözték, többször majdnem megölték az evangélium hirdetése miatt. Mégis ebben a helyzetben is azt mondja: Isten az „irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.” Biztosan volt már olyan, hogy nagyon szomorú voltál, és valaki melléd állt, megvigasztalt? Talán egy barát, egy családtag, vagy valaki, akire nem is számítottál. Jó érzés, igaz? Pál ebben az igerészben arra emlékeztet minket, hogy Isten a legnagyobb vigasztaló. Isten vigasztalása nem csak egy kedves szó vagy egy megnyugvást hozó pillanat. Ő valóban képes begyógyítani a sebeket, új reményt adni, és megmutatni, hogy van kiút a nehéz helyzetekből. Ha úgy érzed, hogy valami túl nehéz, hogy egyedül már nem bírod, gondolj erre az igére. Ahogyan Pál apostol megtapasztalta, hogy Isten az, aki sosem hagyta magára, te is megtapasztalod az ő vigasztalását.