„Visszahozom őket észak földjéről […]. Lesz közöttük vak és sánta, terhes és szülő asszony egyaránt: nagy gyülekezetként térnek ide vissza.” (Jer 31,8)

„A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” (Lk 14,21)

A mai Újszövetségi ige Jézus egyik példázatából való, amit Lukács evangéliumának 14. fejezetében olvashatunk. Egy ember nagy vacsorát készít, és sok vendéget hív meg. Ám amikor eljön az idő, hogy minden készen áll, a meghívottak sorra kifogásokat találnak: az egyik földet vett, a másik ökröket, a harmadik most nősült meg, egyikük sem akar eljönni. A házigazda csalódott és dühös lesz, és ekkor adja ki a parancsot: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” Ez a történet arról szól, hogy Isten mindenkit hív a vele való közösségbe, de sokan, elfoglalják magukat más dolgokkal, pénzzel, munkával, kapcsolatokkal és nemet mondanak. Aki nem veszi komolyan a meghívását, az kimarad. Viszont aki elfogadja az Ő hívását az részesül a szeretetében. Mi mindannyian Isten meghívottjai vagyunk, mindenkinek van helye az Ő asztalánál. A kérdés az, hogyan válaszolunk: elfoglal minket annyira a saját világunk, hogy nemet mondunk, vagy észrevesszük a lehetőséget, és örömmel igent mondunk rá?