„A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Péld 10,19)

„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” (Mt 5,37)

Hallottad már azt a közmondást, hogy „A sok beszédnek sok az alja”? Ez azt jelenti, hogy ha valaki túl sokat beszél, akkor előbb-utóbb felesleges, érdektelen, vagy akár buta dolgokat is mond, és a lényeg könnyen elveszik a szóáradatban. Pontosan erre figyelmeztet minket ez Példabeszédekből származó ige is! Ha nem figyelünk oda, könnyen mondhatunk meggondolatlan, sértő vagy egyszerűen fölösleges dolgokat. Fecsegéskor nagyobb az esélye, hogy valami olyat mondunk, amit később megbánunk, vagy egyszerűen egy idő után már senki nem figyel ránk igazán, és nem veszik komolyan a szavaink. Az eszes ember átgondolja, mit mond, és, hogy mikor érdemes inkább csendben maradni. Ez nem azt jelenti, hogy ne beszéljünk, hanem hogy okosan és megfontoltan tegyük. Például: Ha dühösek vagyunk, inkább várjunk egy kicsit, mielőtt válaszolunk. Mielőtt pletykálunk, gondoljuk át: igaz, szükséges és kedves-e, amit mondani akarunk. A beszéd hatalmas erő, amivel építhetünk, de rombolhatunk is. Használjuk bölcsen!