„A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (Zsolt 51,19b)

„Jézus mondta: A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza…” (Lk 18,13–14)

Képzeld el, hogy két ember bemegy a templomba imádkozni. Az egyik ember olyan, mint a szorgalmas, jó tanuló, aki mindig mindent kiválóan csinál meg. A másik olyan, mint egy rossz diák, csal, hazudik, nem csinálja meg a feladatait, vagy összecsapja és csupa hiba. Mit gondolsz, ha imádkoznak Isten vajon melyikük imádságát hallgatja meg? Jézus valami hasonlóról mesélt a farizeusról és a vámszedőről szóló példázatban. A farizeus: Egy olyan ember, aki nagyon jól ismerte a Bibliát, és megpróbált mindig mindent pontosan betartani, amit Isten törvénye mondott. Az emberek tisztelték őt. De ebben a történetben ez az ember nagyon büszke volt magára. Imádság közben nem igazán Istenre figyelt, hanem saját magára és arra, hogy mennyivel jobb másoknál. Megdicsérte önmagát, és lenézte a másik embert.

A vámszedő: Olyan ember volt, aki sokszor becsapta a többi embert, pénzt vett el tőlük, és emiatt nem szerették. De ebben a történetben ő volt az, aki szégyellte, amit tett. Nem mert még az ég felé sem nézni. Csak annyit mondott: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

Mindketten imádkozni mentek a templomba. De csak az egyikük igazán fordult Istenhez. A farizeus dicsérte magát, olyan volt, mint aki a tükör előtt áll, és csak sajátmagát csodálja. A vámszedő nem mondott sokat, de amit mondott, az őszinte volt. Elismerte, hogy szüksége van Isten megbocsátására, olyan volt, mint aki segítségért kiált. Jézus a róluk szóló történet végén azt mondta, hogy a vámszedő ment haza megigazulva, azaz Isten megbocsátott neki, és örült az őszinte szívének. A farizeus viszont nem kapott semmit, mert nem Istenhez fordult igazán, hanem csak mutogatott másokra és dicsekedett.

Sokszor előfordul, hogy valaki az osztályban csúfolódik, másokat lenéz, vagy mindig azt mondja, hogy „én jobban tudom”. Ez olyan, mint a farizeus magatartása. De lehetünk olyanok is, mint a vámszedő: csendesek, őszinték, akik elismerik, ha hibáztak, és nem másokra mutogatnak. Jézus azt mondja: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” Ez azt jelenti: aki nagynak hiszi magát, azt Isten kicsinek látja; de aki kicsinek vallja magát, azt Isten naggyá teszi. Vajon te melyik szereplőhöz hasonlítasz?

Imádkozzunk! „Istenem, kérlek, segíts, hogy ne másokat bántsak, hanem előbb magamba nézzek. Adj alázatos szívet, és bocsásd meg a hibáimat! Ámen.”