„Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira [az Úr], evezőtollán hordozva őt.” (⁠5Móz 32,11)

„Jézus mondta: Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (Jn 10,29)

Mai Ószövetségi Igénk Mózes énekéből származik. Mózes, mielőtt meghalna, visszatekint arra, hogyan vezette Isten a népét Egyiptomból a pusztán át. Ez egyszerre hálaének és figyelmeztetés, emlékezteti Izráel népét, hogy Isten szabadította meg őket, gondoskodott róluk, még akkor is, amikor a nép elfordult Tőle. Istent egy sashoz hasonlítja. Ahogy a sas tanítja repülni a fiókáit, nem elhagyja őket, hanem ott repül mellettük, és ha kell, elkapja őket a szárnyai segítségével. Rólunk is így gondoskodik Isten. Hagyja, hogy kirepülj a fészekből, hogy önállósodj, de mindig ott van, hogy elkapjon, ha zuhannál, ha félnél, ha hibáznál. Ez a tudat mindig erőt adhat számodra!
Imádkozzunk:
„Istenem, köszönöm, hogy úgy vigyázol rám, mint a sas a fiókáira.
Taníts bízni Benned és adj bátorságot, hogy merjek repülni, amikor új dolgok várnak rám, tudva, mindig itt vagy velem. Ámen.”