„Aki megveti felebarátját, vétkezik, de aki az alázatosokon könyörül, boldog lesz.” (Péld 14,21)

„Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17,10)

Képzeld el, hogy van egy ház, ahol szolga is van. Aki reggeltől estig dolgozik: reggel kimegy a mezőre, szánt, vet, vagy éppen a juhokat őrzi. Amikor este hazatér, talán azt gondolnánk, hogy most már leülhet pihenni, vacsorát kap, és mindenki megköszöni neki a munkáját. De Jézus ebben a példázatban mást mond: a szolga este tovább dolgozik, vacsorát készít a gazdának, felszolgál, és csak azután eszik, ha a gazda már jól lakott. Ez elsőre furcsa lehet. De nézzük mit is akar nekünk Jézus ezzel a példázattal tanítani? Sokan azt gondolják: „Ha valami jót teszek, akkor Isten biztosan nagyon hálás lesz nekem! Esetleg megjutalmaz, biztos különlegesebb leszek másoknál.” Jézus azt mondja: Istennek szolgálni, jót cselekedni, azaz segíteni másoknak, kedves lenni másokkal, a természetes válasz Isten szeretetére. Olyan ez, mint amikor otthon segítesz. Elmosogatsz, kiviszed a szemetet, vagy megterítesz. Azért teszed, mert szereted a családodat, nem azért, mert cserébe jutalmat vársz. Ha anyukád, vagy apukád, a tesód megköszöni, az jólesik, de ha nem mond semmit, akkor is rendben van.

Ne azért tegyünk jót, hogy dicséretet kapjunk, hanem mert ez a szívünkből jön. Ez mutatja meg igazán, hogy Istenhez tartozunk.