„Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg…?” (⁠Ez 33,11b)

„Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. ” (⁠Jn 3,21)

Nikodémus Jézus korában élő fontos ember volt. A farizeusok közé tartozott, ami azt jelentette, hogy nagyon jól ismerte a Szentírást, és igyekezett betartani Isten törvényeit. Tanító volt, sokan hallgattak rá, és tisztelték. Volt valami ami nem hagyta nyugodni: érezte, hogy Jézus különleges, és hogy Istentől jött. Ezért elment Jézushoz, hogy beszéljen vele. Éjszaka ment, mert félt. Félt attól, mit szólnának a többiek, ha megtudnák, hogy Jézust kérdezi. De mégis volt bátorsága elindulni, kérdezni, és figyelni Jézus szavaira. Ez már önmagában azt mutatja, hogy komolyan kereste az igazságot. De miért is lehet ez fontos a számunkra? Azért mert ez a történet megmutatja, hogy lehetnek kérdéseink. Lehetnek kérdéseink Istenről, akkor is, ha már sok mindent tudunk róla, illetve azt is láthatjuk, hogy Jézus senkit nem küld el, mindenki fontos a számára. Jézus beszél Nikodémusnak a világosságról és a sötétségről is. A világosság jelenti a tisztaságot, becsületességet, őszinteséget, a sötétség pedig a hazugságot, titkolózást, azt ha nem akarjuk bevallani, hogy hibáztunk. Jézus szavai arra tanítanak, hogy éljünk Isten útmutatása szerint, tegyünk jót másokkal, segítsünk ahol tudunk, legyünk becsületesek, ne bántsunk másokat, illetve, ha valamit elrontottunk, merjünk bocsánatot kérni. Azaz Ő világosságát válasszuk, életünk tükrözze, hogy Isten útmutatásai szerint élünk.