„Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézs 50,10b)

„Új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1Jn 2,8)

Ha azt mondom sötét, mi jut eszed be? Ha az interneten rákeresünk a szóra az első amit ki dob: Nagyon nehéz felfogású, gyenge értelmi képességű, buta ember. Lemerem fogadni többen mosolyogtok, mert neked is pontosan ez jutott az eszedbe a több humoros mondással együtt. Például: világít a szájában a negro, róla nevezték el a csillagászok a fekete lyukat. Viszont az aki fél a sötéttől annak ez abszolút nem vicces, sőt azok akik Jézus korában éltek nagyon is féltek a sötéttől. Mi már nem is nagyon ismerjük azt, hogy milyen fény nélkül, milyen is a teljes sötétség, hiszen annyi világosság biztos van körülöttünk, mint egy mobil fénye. Szóval fény nélkül szörnyű, hiszen nem tudod mi az ami körülvesz. Aki ismeri ezt az érzést az tudja igazán értékelni János evangélista szavait, aki a múló sötétségről, az érkező fényről beszél. Úgy beszél Jézusról, mint a napfelkeltéről, mely mindent megváltoztat, hiszen a sötétség, a félelem helyére érkezik a világosság, a fény, a biztonság. Mert Jézus szeretete által a világosság jött el életünkbe.