„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!” (Zsolt 103,1)

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.” (1Pt 1,3)

Áldjad, lelkem, az Urat és egész bensőm az ő szent nevét!

Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,

megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.

Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.

Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. /Zsolt 103/

Mindannyiunknak vannak barátai, akivel sok mindent megbeszél, az örömét, a bánatát, de lehet, hogy mégsem mondunk el neki mindent. Isten egy olyan barát akivel, mindent megoszthatunk, minden bánatot, félelmet és persze az örömeinket is. Elmondhatjuk neki, hogy mi tesz boldoggá, Vele örülhetünk amikor valami jó történik velünk. Isten ott van életünk minden eseménye mögött, ezért megköszönhetjük neki a sok jót amit Tőle kapunk. Erről szól a 103. Zsoltár