„Áldjátok Istent a gyülekezetekben…” (Zsolt 68,27)

„Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.” (ApCsel 2,46–47a)

Az Apostolok cselekedeteiről szóló bibliai könyvben olvashatjuk, hogy feltámadása után Jézus negyven napig volt még tanítványaival a földön. A negyvenedik napon, mielőtt szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől, Jézus megígérte nekik, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket, aki megerősíti őket. Ez Jézus mennybemenetele után 10 nappal, pünkösdkor meg is történt. Jeruzsálem tele volt az ünnepre érkezett zarándokokkal. A szobában, ahol a tizenkét tanítvány együtt volt, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg, amelyek leszálltak mindegyikükre. Ezt követően az apostolok elkezdtek különböző nyelveken beszélni. Az érkezett emberek pedig csodálkoztak azon, hogy mindegyikük a saját nyelvén érti a tanítványok beszédét. Péter apostol prédikációját hallva háromezer ember keresztelkedett meg. Ők alkották az első gyülekezetet. Az első gyülekezet története azt mutatja, hogy a hit nem magányos út. A Jézusban hívők nem elszigetelt emberek voltak, hanem egy szívvel és egy lélekkel alkotott közösség. Mindennap együtt voltak a templomban, imádkoztak, megosztották egymással az ételüket, az életüket. Miért fontos ez? Mert a közösség megerősít, bátorít és segít a hitben maradni. Jézus mennybemenetele után a tanítványok először féltek, bizonytalanok voltak. De amikor megkapták a Szentlelket, egy új, erős közösség jött létre. Együtt könnyebb volt hinni, együtt könnyebb volt megélni a hitüket a mindennapokban. Ez ma is így van. Egyedül sokszor nehéz élni, nem csak keresztényként. A világ tele van kihívásokkal, kísértésekkel, és ha egyedül próbálunk megküzdeni ezekkel, könnyen elfáradhatunk, elcsüggedünk. De egy jó közösség megtart, támogat és bátorít. Nem vagyunk egyedül, és nem is kell egyedül lennünk. A gyülekezet nem csak egy hely, ahová vasárnap elmegyünk, hanem egy család, ahol megoszthatjuk az örömünket és a bánatunkat, a nehézségeinket. Ha közösségben élünk, erősebbek leszünk a hitben is, és akkor még inkább láthatóvá válik rajtunk Isten szeretete.