„De az én Uram, az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban.” (Ézs 50,7a)

„Amikor azonban [Péter] az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!” (Mt 14,30)

A Bibliából sok mindent tudunk meg Péterről. Például azt, hogy Kapernaumi halász volt és nős ember; Jézus az elsők között hívta el tanítványai közé fivérével, Andrással együtt. Az eredeti neve Simon volt, Jézus adta neki a Kéfás (arámul:szikla) nevet, amelynek görög formája a Petrosz azaz Péter. A mai újszövetségi igénk azt a történetet meséli el amikor kilépett a csónakból, hogy Jézushoz menjen a vízen, de levette a tekintetét róla és rögtön süllyedni kezdett. Ő volt aki nagyon szerette Jézust, de félelmében megtagadta. Bűnbánatában teljesen összetört. Péter pontosan olyan, mint Te vagy én. Csalódunk, néha még önmagunkban is amikor gyengék vagyunk egy-egy feladathoz, amikor nem vagyunk elég kitartók. Viszont Péter amikor elesett felállt, nem adta fel a küzdelmet. Törekedett Istent követni. Neked is lehetnek rossz napjaid, kerülhetsz padlóra, de nem kell ott maradnod, dönthetsz úgy, hogy fel állsz és Jézussal együtt haladsz tovább. Ha erre törekszel mindig lesz melletted valaki aki ha elesnél felsegítsen és letörölje könnyeid.