Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. (Zsolt 142,4a)

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Tanulás. Munka. Különóra. Háztartás. Rohanás mindig. Mókuskerék, ebben szaladgálunk nap, mint nap. Fáradtság. Szinte nincs olyan ember, aki ne lenne fáradt és ne panaszkodna rá. Ezért mindannyian pihenésre vágyunk. Várjuk a nyáriszünetet, nyaralást. Ilyenkor mindenki másként pihen, más a pihentető számára. Van, aki olvas, alszik, tévézik. Van aki wellneszezni megy, de van, aki inkább kertészkedik, túrázik, vagy éppen várost nézni megy. Ezek mind jó dolgok, viszont mi az, ami a lelkünket is pihenteti, amikor letehetjük a félelmeinket, a bántásokat, a bűneinket, amik terhelik a lelkünk? Jézus a megfáradtakat és megterhelteket hívja magához. Ő azért jött, hogy levegye a vállunkról azt a sok terhet, amit cipelünk. Az igénk megnyugvásról beszél. Pihenést találunk máshol, de igazi megnyugvást csak Urunk által, megszabadít a csüggedéstől és feltölt újult erővel. Fordulj hozzá bátran! Töltődj fel Vele, általa!