Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem... (Ez 34,16)

[Amikor] hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. (Lk 15,6)

A jó pásztor. Aki minden bárányát név szerint ismeri, elvezeti őket a füves legelőkre és elvezeti őket a vizekhez. Amikor visszaérnek a karámhoz, mindet megszámolja, ha egy is hiányzik közülük a keresésére indul. Keresi mindenütt a veszélyes, tövises meredek ösvényeken, a füves legelőkön, a vizek mellett. Amikor végre megtalálja, nagyon örült neki, a nyakába veszi és annak ellenére, hogy ő maga is nagyon fáradt hazáig viszi. Otthon pedig összehívja a barátait, szomszédait és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat”.

A példázatot olvasva talán emberileg úgy gondoljuk hogy a százból meg van kilencvenkilenc bárány, az nem olyan nagy veszteség. De Isten nem így gondolja. Az Ő számára mindenki fontos, senki nem elhanyagolható és amikor ránk lel az örömmel tölti el, mert mindannyian az Ő szeretett gyermekei vagyunk.