„Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az ÚR.” (Zak 2,14)

„Amint [Jézus] beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez?” (Mt 21,10)

Zakariás. Egy próféta Isten választott embere, aki azt a feladatot kapta, hogy bátorítsa Isten népét. Ő azok közé tartozott, akik visszatértek Babilonból Jeruzsálembe, a lerombolt városba, egy hosszú fogság után. Képzeld csak el, mit érezhettek! Olyan, mintha egy hosszú nyaralás után hazaérnél és a ház ahol éltek lerombolva, kirabolva. Elég lehangoló, szomorú látvány lenne. Ebben a helyzetben üzente Isten, hogy ne féljenek, ne legyenek szomorúak, sőt örüljenek mert Ő jön és velük fog lakni. Igyekezzenek újjá építeni a templomot. Ez hatalmas ígéret volt! Hiszen ez nem azt jelentette, hogy Isten néha meglátogatja őket, mint egy vendég, aki néha jön egy kicsit nálunk időzik és azután elmegy. Nem! Isten azt mondta: Olyan közel leszek hozzád, mintha veled együtt élnék! Reggel mikor felébredsz, napközben a suliban, amikor játszol és a este lefekvéskor is ott van és megóv, vigyáz rád és a nehéz pillanatokban erőt ad. Ez az ígéret Jézus születésével valóra vált. Isten emberré lett, és velünk lakott. Azóta is itt van velünk, a mindennapjainkban. Bár nem látjuk Őt, mégis érezhetjük a szeretetét, amikor öröm ér minket, amikor valaki segít nekünk, erőt támaszt ad, vagy amikor békességet érzünk a szívünkben. Zakariás próféta szavai ezért töltenek el ma is örömmel.