„Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el.” (⁠Ézs 48,9)

„Az angyal ezt mondta Józsefnek: [Mária] fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,21)

A mai, Máté evangéliumából származó igénk Jézus születés történetének egy részlete, mely József érzésen keresztül az élet egyik legnehezebb pillanatát mutatja meg: amikor a terveink szertefoszlanak, és egészen más történik, mint amire számítottunk. Csalódottság, tehetetlenség, értetlenség és félelem kavaroghatott benne. Nem ezt akarta. Ő csak szerette volna feleségül venni Máriát, csendesen, egyszerűen. De most minden felborult azzal, hogy Mária gyermeket vár. Ebben a zűrzavarban szólította meg őt Isten. Ne félj! mondta. József pedig döntött. Döntött a szeretet, a hit és a bizalom mellett. József története azt mutatja meg számunkra, hogy Isten minden helyzetben jelen van. Ott van a bizonytalanságban, a csalódásban, a félelemben és ott formál csodát, ahol mi már nem látunk kiutat. Reményt és új kezdetet ad. Nem mindig látványosan, hanem a mindennapok apró történéseiben, egy szeretettel kimondott szóban, egy megbocsátó gesztusban, egy új lehetőségben. Engedjük, hogy a félelmünk helyére a szeretet kerüljön és ez által bekövetkezzen a mi életünk csodája is.