„Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete [megmarad] mindörökké…” (Zsolt 103,15–17a)

„Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.” (1Kor 15,53)

Gyermekként gyakran az az érzésünk, hogy még minden előttünk áll, hogy bármit elérhetünk, és örökké fiatalok leszünk. És igaz: sok lehetőség van bennünk. Mai igénk viszont emlékeztet arra, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, és hogy az élet gyorsan elszalad. Az emberi hírnév, siker, népszerűség  jön és megy. Ma még sok lájk, holnap már senki sem emlékszik a posztodra. Ezért fontos, hogy valami olyanba kapaszkodj, ami nem múlik el. „De az Úr szeretete mindörökké megmarad…” Isten szeretete nem olyan, mint az embereké, ami változik, ha hibázol, vagy ha már nem vagy érdekes. Isten nem felejt el, nem görget tovább. Az ő szeretete állandó, örök, és akkor is ott van, amikor mások elmennek mellőled. Ez az ige nem elszomorítani akar, hanem tudatosítani, hogy az élet ajándék, amit nem érdemes elpazarolni, jól kell élni ezzel az ajándékkal és tudni, hogy Isten mindig veled van, örökké számít rád, még akkor is amikor a világ már tovább ment.