„Azokban a napokban, abban az időben – így szól az ÚR – keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak…” (Jer 50,20)

„Az ő [Krisztus] sebei által gyógyultatok meg.” (1Pt 2,24b)

„Az ő [Krisztus] sebei által gyógyultatok meg.” Ez az igevers Péter első leveléből származik. Mint már tegnap említettük Péter Jézus egyik legközelebbi tanítványa volt, aki nemcsak látta Jézus csodáit, hanem tanúja volt a szenvedésének és a feltámadásának is. Amikor ezt a levelet írta, melyből az igeszakasz származik, a keresztény közösségek nehéz időket éltek át: sokan üldöztetést, szenvedést tapasztaltak a hitük miatt. Péter arra akarta emlékeztetni őket (és minket is), hogy Jézus szenvedése nem volt hiábavaló – annak célja és hatalmas ereje volt és van ma is. Jézus sebei által gyógyultunk meg. De mit jelent ez és hogyan lehet az, hogy valaki szenved, és abból nekünk gyógyulás származik? Képzeld el, hogy valaki helyetted kap büntetést. Te tettél valami rosszat, de ő lép elő, és azt mondja: „Én vállalom érte a következményeket.” Jézus pontosan ezt tette értünk. A kereszten nem a saját bűnei miatt szenvedett – hiszen ő bűntelen volt –, hanem a mi vétkeink miatt. Az ő fájdalma a mi szabadulásunkat jelentette. Mintha valaki kifizetné helyetted az adósságot, amit sosem tudnál visszafizetni. De nemcsak a bűnök megbocsátásáról van szó. A sebek gyógyulást is jelentenek. Minden seb, amit ő elszenvedett, arra emlékeztet minket, hogy nincs olyan fájdalom, amit ne értene meg. Ha valaha úgy érezted, hogy egyedül vagy a fájdalmaddal, hogy senki sem érti, mit érzel, akkor gondolj Jézusra. Ő ismerte az árulást, a magányt, a fizikai és lelki szenvedést. De nem maradt a sírban! Feltámadt, és ezzel megmutatta, hogy a szenvedésnek nincs végső hatalma felettünk. Ha bűntudatod van valami miatt, Isten megbocsát. Ha fájdalmat hordozol a szívedben, ő képes begyógyítani. Ha reménytelennek látod a jövőt, nála új kezdetet találhatsz. Az Jézus sebei nem pusztán múltbeli történések jelei, hanem a jelenben is hatással vannak ránk. Kérdés csupán annyi: te elfogadod az Ő áldozatát? Hiszel-e?