Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok... (Zak 7,10)

Ti azonban nem így tanultátok Krisztust. (Ef 4,20)

Lehet, hogy megfigyeltétek, észrevettétek már vannak a hittanóráinkon olyan a Bibliából származó történetek amiket alsó- és felsőtagozatban is átbeszélünk, aztán az életünk folyamán többször is halljuk, olvassuk őket. Például a tékozló fiú történetéről beszélünk második osztályban és ötödik osztályban is. Másodikban a történeten keresztül felfedezzük, átérezzük, hogy Isten milyen nagyon szeret bennünket, és hogy mennyire fontos bocsánatot tudni kérni, ha valami rosszat teszünk. Ötödikben arról beszélgetünk a történeten keresztül, hogy milyen ha eltávolodunk Istentől, milyen ha nem figyelek rá, illetve lehetőségem van visszafordulni Hozzá és Ő mindig megbocsát. Így van ez a több igével is, ahogy változunk, ahogy más, más élethelyzetben vagyunk, mást olvasunk, hallunk ki a történetből, kicsit, vagy éppen nagyon más az üzenete számunkra. A már jól ismert történetek is egészen új értelmet nyernek, újra és újra rá csodálkozhatunk, hogy mennyivel mélyebb, komolyabb, élőbb és nekünk-szólóbb az, ami Bibliába le van írva. Próbáld ki! Olvasd újra és újra a Bibliád!