„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm.” (2Sám 22,2)

„Pál írja: De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából.” (2Tim 4,17)

A mai Újszövetségi ige Pál apostoltól származik. Börtönből írja sorait, élete végéhez közeledve. Fáradt, magára hagyott, sok mindenen keresztülment. Mégis ebben a levélben sem a panaszkodásé a főszerep, hanem a reményé. Levelének utolsó sorai között ez a mondat áll: „De az Úr mellém állt…” Ebben benne van egy egész élet tapasztalata. Pál tudja, milyen üldözöttnek lenni, milyen, amikor nincs mellette senki, amikor mindenki elhagyja, amikor börtönbe vetik, megverik, kinevetik. De azt is tudja, milyen, amikor valaki mégis ott van vele és az nem más mint maga Isten.

Amikor valaki melléd áll az azt jelenti: nem hagy egyedül. Kiáll melletted. Akkor is, amikor mások talán elfordulnak tőled. Talán te is átélted már, milyen az, amikor egyedül maradsz egy helyzetben és milyen erőt ad az, amikor valaki mégis melléd áll, veled van. Például egy barát, egy szülő, egy testvér egy tanár.

Pál azt is mondja: „Az Úr megerősített.” Sokszor érezzük úgy, hogy elfogy az erőnk: amikor egyedül kell helytállni, amikor nehéz döntést hozni, amikor úgy tűnik, nincs remény. Isten ilyenkor is erőt ad. Nem varázsütésre megold minden nehézséget, de megerősít, hogy végig tudjunk menni az úton, hogy el tudjuk végezni a feladatunkat.

Ez az ige emlékeztet rá: nem vagyunk egyedül. Még akkor sem, ha úgy érezzük. Isten ma is mellénk áll, megerősít, bátorít és ha kell, megszabadít az „oroszlán szájából” is. Csak nyitott szívvel kell Őt keresni és hívni.