„Az Úr megváltottai, akiket […] összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről […], adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért. ” (⁠Zsolt 107,2a.3.8)

„Reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. ” (⁠Ef 2,12–13)

El tudod képzelni milyen érzés egy sötét erdőben bolyongani egyedül, zseblámpa, GPS, vagy telefon nélkül? Nem látod az utat, nem tudod, merre menj. A Biblia azt mondja: ilyen az az élet is, amikor valaki Jézus nélkül él. Ilyenkor az ember sokszor nem látja, miért történnek vele dolgok, és nehéz reménykedni. De amikor Isten belép az életünkbe, olyan, mintha a sötétben felkapcsolódna a lámpa. Nem biztos, hogy rögtön minden gond eltűnik, de már nem vagyunk egyedül. Tudjuk, hogy van, aki vigyáz ránk, és aki jót készít számunkra. A reménység nem azt jelenti, hogy mindig minden sikerül. Sokszor imádkozunk valakiért, vagy valamiért, de mégsem látunk változást. Előfordul, hogy nem sikerül egy vizsga, egy felelet, nem jön a gyógyulás, vagy hosszú ideig tart egy nehéz időszak. Ilyenkor könnyű azt mondani: „Ennek semmi értelme.” A remény nem attól erős, amit látunk, hanem attól, akiben bízunk. Pontosan úgy, mint amikor elültetsz egy magot. Még nem látod a növényt, de tudod, hogy ott van a földben, és egyszer ki fog hajtani. Amikor Jézus meghalt a kereszten, mindenki azt hitte, itt a vége. A tanítványok szomorúak voltak, féltek, és elvesztették a reményüket. De Isten akkor is dolgozott. A harmadik napon Jézus feltámadt, és megmutatta: a legsötétebb helyzetben is van folytatás. Ez azt jelenti, hogy a mi életünkben is van remény akkor is, ha most még nem látjuk a megoldást. Isten velünk van a kudarcainkban, a szomorúságunkban, és akkor is, amikor úgy érezzük, semmi sem változik, mert Ő csendben, nem látványosan dolgozik, de nem feledkezik meg rólunk. A remény olyan, mint egy kis láng. Néha gyenge, néha majdnem kialszik, de ha Isten kezében van, újra fellobban. Ez a tudat segítsen mindig, hiszen: „Lehetetlen elkeserednie annak az embernek, aki tudja, hogy segítője mindenható.” (Jeremy Taylor)