„Az Úr szeretetével tele van a föld.” (Zsolt 33,5b)

„Bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.” (ApCsel 14,17)

A 33. Zsoltár arról beszél, hogy Isten mindent jóságosan és bölcsen alkotott meg, és szeretete mindenhol jelen van. A természet színeinek kavalkádja, a madarak éneke, a tavaszi virágok illata vagy egy gyönyörű naplemente. Ha egy pillanatra megállunk, és figyelmesen ránézünk a természetre, látjuk, hogy minden apró részlet csodásan van megalkotva. Ez mind Isten szeretetének nyilvánvaló jele. De nem csak a természetben találkozhatunk ezzel a szeretettel, hanem az emberek közötti kapcsolatokban. A családi kötelékek, a barátságok, a az őszinte ölelések, a kedvesség, az öröm, a mások iránti segítőkészség mind az Ő szeretetének apró kifejeződései. A világ tele van csodákkal! A teológusok néha egy hatalmas játszótérként írják le, ahol Isten helyet adott az embernek, hogy felfedezze és megélhesse az élet szépségeit. „Az Úr szeretetével van tele a föld” és csak rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e.