Azt gondoltam, hogy félni fog engem, és megfogadja az intést... (Zof 3,7a)

Azután [Jézus] bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”... (Lk 19,45-46)

Az első három evangélista Máté, Márk és Lukács számára a templom megtisztítása a virágvasárnapi esemény egyik fontos hangsúlya. A legfontosabb üzenet mind a hármuknál ugyanaz. Egy súlyos kritika a korabeli zsidó vallási élet központjában folyó gyakorlattal szemben. A templomtér, sokkal inkább hasonlított a piachoz, (az áldozatra szánt állatok adás-vétele miatt) mint megszentelt helyhez. Jézus korában, a templomba térő ember először, nem az Isten imádásának a helyszínére érkezik meg, hanem egy zsibvásárra. Ez Jézus számára tűrhetetlen, ez ellen lép fel. Ezért zavarja ki a kereskedőket és mondja: „Az én házam imádság háza lesz”, Isten nem engedi, hogy az Ő szent helyét a pogányok foglalják el. Ez vonatkozik a mi életünkre is! Engednünk kell, hogy Jézus szavai megtisztítsanak és általa jobb emberekké válhassunk.

Engedjük úgy, mint ahogy az evangélikus énekeskönyv 389. énekének utolsó sora is mondja: „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem”