„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” (⁠1Móz 2,7)

„Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20b)

Képzeld el, hogy egy csónakban ülsz és evezel. Amikor csónakban evezünk, mindig háttal ülünk annak az iránynak, amerre megyünk, így nem látjuk, mi van előttünk. Csak azt látjuk, aki velünk szemben ül, így ő tudja jelezni, ha nem jó irányba tartunk, vagy éppen neki mennénk valaminek. Ezért nagyon fontos, hogy megbízzunk abban, aki látja az utat. Az életünk is egy kicsit ilyen. Sokszor nem tudjuk, merre tartunk, mi fog történni holnap, vagy miért történnek velünk bizonyos dolgok. De ha életünkben Jézusnak adjuk az irányító szerepét akkor biztosak lehetünk benne, hogy biztonságban vagyunk, még akkor is, ha mi nem látjuk pontosan, mi vár ránk. Pál apostol azt mondja: „Nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Ez azt jelenti, hogy már nem csak magamra hallgatok, nem csak a saját akaratomat akarom követni, hanem Jézus tanításait, engedem, hogy az Ő szeretete vezessen. Jézus nem helyettünk él, hanem velünk. Tesszük a dolgunkat, tanulunk, dolgozunk, segítünk másoknak, de ha hagyjuk, hogy Ő mutassa az irányt, akkor a nehéz helyzetekben is tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül és, hogy biztosan jó irányba haladunk.