„Becsaphatjátok-e [Istent], ahogyan becsapjátok az embereket?” (Jób 13,9b)
„Jézus ezt mondta a farizeusoknak: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket.” (Lk 16,15b)
Egy társad elesik az udvaron, és látod, hogy nagyon megütötte magát, fáj a lába, nem bír segítség nélkül felállni.. Odamész segítesz neki. Ha ezt magadtól teszed az szívből jövő jó cselekedet, de ha csak azért szaladsz oda, mert a tanár figyel, vagy netalán szólt is, hogy ugyan segítsd már fel, az már inkább a látszatról szól. Vagy kapsz egy házi feladatot, de te elfelejtetted és az óra elött sebtében lemásolod az osztálytársadét. A tanárod téged szólít fel, hogy olvasd fel a megoldásod. Megdicsér, mert jól dolgoztál. Valóban így van, vagy csak úgy tűnik? Lukács evangéliumából származó Újszövetségi igében is erről tanít Jézus. Az emberek sokszor próbálják úgy mutatni magukat, mintha nagyon jók, kedvesek és igazak lennének – de a tetteik mögött nem mindig őszinte szándék vagy tiszta szív áll. Lehet, hogy mások előtt igaznak tűnnek, de Isten nemcsak azt látja, amit kívül mutatnak, hanem a szívüket is. Nem az a legfontosabb, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha csak az emberek dicséretét akarjuk elnyerni, és ezért olyan dolgokat teszünk, amik csak kívülről néznek ki jól, de belül nem őszinték az nem jó. Ha valamit csak a látszat kedvéért teszünk meg valamit, az nem jó. De ha tiszta szívvel, szeretetből cselekszünk még akkor is ha azt senki nem látja és nem dicsérnek megérte az jódolog. Ne csak mutassuk, hogy jók és szorgalmasak vagyunk, hanem valóban legyünk is azok! Mert Isten ismeri szándékainkat, látja mi van a szívünkben!