„Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát […].” (Zsolt 40,5)

„Ő [András], mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást […].” (Jn 1,41)

Bizalom: A bizalom egy, a hétköznapi nyelvben gyakran használt fogalom, az emberi együttélésnek alapvető viszonyulása. A bizalom az amit elsőként tanulunk meg. A bizalom alapja személyes ismeretség esetén rendszerint egy tudott vagy érzett (hitt) tulajdonság vagy tény (pl. lelkiismeretesség, jóindulat), ami vonatkozhat a másik személyre, de magára a kapcsolatra is (pl. szülő és gyerek közötti). Az idegenek közötti bizalom tétje sokszor nagy, lehet akár az élet vagy az egészség, alapját a közös célok, elvek, értékek. Ha a bizalom sérül, vagy teljesen megszűnik, akkor hiánya magányossá teszi életünket, mert a valakihez tartozás biztonságérzetet ad, megnyugtató, erősítő hatása van. Ha emberi kapcsolatainkban csalódások érnek is bennünket, Istenre azonban mindig számíthatunk, szeretete örök, nem fordít hátat nekünk. A Bibliában nagyon sok olyan történetet találunk melyekből látható, hogy Isten az embert hibái ellenére mennyire szereti és mindig kitart mellette, amelyek olvasása, végig gondolása után teljes bizonyossággal állíthatjuk: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát”