„…tágas térre állítottad lábamat.” (⁠Zsolt 31,9b)

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (⁠Gal 5,1)

Amikor megszólal a tanév legutolsó csengője, mindannyian fellélegzünk. Valami véget ér. Ha belegondolunk, tíz hónapon keresztül a suli volt a zárt, biztonságos világ. Pontosan megvolt a menetrend, mikor kell felkelni, hogy időben beérj, melyik terembe kell bemenni, melyik padba kell leülni, mettől meddig tart az óra, és mikor van szünet. Ma azonban kinyílnak az iskola kapui. A mai utolsó Igénk ünnepélyesen és gyönyörűen fogalmazza meg, mi is történik velünk, a tanév legvégén: „…tágas térre állítottad lábamat.” De mit is jelent ez a számunkra? Megérkezett a szabadság, a tágas tér, a nyári szünet. Lekerül a vállunkról a korán kelés, a leckék, a dolgozatok terhe. A nyolcadikos ballagók számára ez a tágas tér még nagyobb lépést jelent, ők most végleg kilépnek az általános iskola falai közül, hogy szeptemberben egy teljesen új, ismeretlen közösségben, a középiskolában kezdjék el megvalósítani az álmaikat.

Gondoljatok csak bele, hogy a tágas térben nincsenek falak, nincs kerítés, ami megvédene. Nem lesz ott a tanár, hogy percenként szóljon, mi a helyes és mi a helytelen. Az, hogy hogyan beszéltek egymással a játszótéren, hogyan viselkedtek egymással és otthon a szüleitekkel, vagy mivel töltitek az időtöket, a ti felelősségetek lesz.

De az biztos, akárhova is visz utad a nyáron és a következő években Isten ott van veletek a tágas térben, Ő mindenhová elkísér. Legyen az Ő szava és szeretete a belső iránytűtök, ami mutatja a helyes utat és szilárd talajt ad a lábatok alá. Legyen szép és tartalmas, balesetmentes nyáriszünetünk!