„Íme, az Úré, a te Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden, ami rajta van.” (5Móz 10,14)

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

A Biblia Ószövetségi részében olvashatunk a Megváltó eljöveteléről. Ezt próféciák és jelek adták az emberek tudtára. A próféciák a készülődésre figyelmeztettek, a jelek pedig az esemény bekövetkeztére figyelmeztettek. Hogy értsd: az ókori társadalmak embere a csillagok állása alapján tájékozódott, ezért Isten egy szokatlanul fényes csillagot küldött a betlehemi égre. A napkeleti bölcsek ez alapján indultak megkeresni a Megváltót. Azt is érdemes tudnunk, hogy az akkori nép főként pásztorkodásból élt, tisztelet, megbecsülés övezte őket, ezért hozzájuk ment az angyal aki elmondta, hogy megszületett a Megváltó. És ekkor „ hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Ez az igeszakasz 3 fontos üzenetet tartalmaz. Az első, hogy a dicsőség Istené legyen. Ne érezzük magunkat többre senkinél, főleg ne Istennél akarjunk hatalmasabbak lenni, inkább legyünk hálásak a tőle kapott ajándékokért, erőért, szeretetért, kegyelemért. A második a békesség. Ne ellenségeskedjünk,  ne veszekedjünk. A harmadik szorosan kapcsolódik a másodikhoz, és ez a jóakarat, azaz inkább segítsünk egymásnak, ne a bosszú, a rosszakarat hajtson bennünket. Éljünk az Isten szerinti akarattal és ez a jóakarat, szeretet töltse be a világot!