„Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.” (2Móz 3,6b)

„Ekkor Jézus odament, megérintette őket [a tanítványokat], és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” (Mt 17,7–8)

Egyszer Mózes apósának juhait a pusztán túlra terelte és eljutott egészen Isten hegyéhez a Hórebhez. Az egyik pillanatban meglátott egy csipkebokrot, amely lángolt, de nem égett el! Ez önmagában is nagyon furcsa volt. De amikor Mózes közelebb ment, hogy megnézze, mi az, akkor egy hangot hallott. Ez Isten hangja volt, aki megszólította őt. a bokorból. Azt mondta neki: „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!” Mózes nagyon megijedt, még az arcát is eltakarta. Isten elmondta Mózesnek, hogy látja népének élete milyen nehéz és elhatározta megszabadítja őket. Ebben pedig a segítője ő, Mózes lesz. Egy hétköznapinak tűnő pillanat különlegessé válik, annyira különlegessé, hogy még a lélegzeted is eláll és érzed, hogy most valami nagyon fontos dolog történik veled. Mózes életében a lángoló, de el nem égő csipkebokor ilyen pillanat volt. Isten megmutatta magát és feladatot adott a számára. Isten itt van a mi hétköznapi életünkben is és bármikor lehet egy olyan különleges pillanat, amikor Isten megszólít és egy fontos feladatra hív. Mert ránk is számít az Ő tervének véghezvitelében. Legyünk készek meghallani és követni Őt.