„Én, én vagyok a vigasztalótok! Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?” (Ézs 51,12)

„…legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számonkéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Pt 3,15b)

Ha elmondod, vagy megtudják rólad, hogy keresztény vagy sokan figyelni kezdenek. Figyelik, hogyan élsz, mit és hogyan beszélsz, mitől vagy más mint egy nem keresztény. Nem vagy szebb, nem vagy okosabb, nem vagy a hétköznapi értelemben gazdagabb, nem vagy egészségesebb. De akkor mi a különbség? A különbség a bennünk rejlő reménység. A reménység pozitív érzést és motivációt adhat az embereknek, hogy tovább folytassák az erőfeszítéseiket a céljaik elérése érdekében.. A Krisztust követő ember reménysége pedig az hogy „nem eshet mélyebbre, mint Isten tenyerébe”. Isten pedig azt szeretné, ha a bennünk lévő reménységet megmutatnánk az életünkkel, továbbadnánk szavainkkal. Számot adnánk hitünkről.