„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. ” (⁠Mal 3,1a)

„És akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég határáig.” (⁠Mk 13,27)

Az Újszövetségből származó igénkben Jézus az utolsó időkről beszél. Azt üzeni, hogy Isten nem engedi elveszni az övéit. Ahogyan egy pásztor számba veszi a juhait, hogy senki ne maradjon le, úgy gyűjti össze Isten is azokat, akik hozzá tartoznak. Nincs olyan messzeség, ahonnan ne tudná elérni, hívni az embert. Sokszor félelmek, döntések, csalódások között élünk. Nem mindig könnyű az élet. Jézus szava azonban irányt mutat. Azt mondja: nem vagyunk egyedül. Lehet, hogy néha elveszettnek érezzük magunkat, lehet, hogy félünk vagy bizonytalanok vagyunk, de Isten tud rólunk. Ismeri a nevünk, az örömeinket és a könnyeiket is. Ő az, aki hív, aki keres, és aki nem mond le rólunk. Ezért nem kell félnünk a jövőtől. A mi történetünk nem rossz felé halad, hanem jó felé. Isten végül összegyűjti a benne hívőket. És jó tudni: mi is azok közé tartozhatunk, akiket szeretetével magához hív.