De meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az ÚR nevében keres oltalmat. (Zof 3,12)

És azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (1Kor 1,28-29)

Vágyunk arra, hogy felnézzenek ránk, hogy elismerjenek bennünket valamilyen tulajdonságunk miatt, vagy csak azért mert ismerünk valakit akinek a fényében mi is megfürödhetünk. De igazán, mitől vagyunk értékesek? Mi számít értéknek? Vannak, akik szerint a képességeink mutatják meg kik is vagyunk, vannak, akik szerint az, hogy milyen a lakásunk, az autónk, ruhánk van. Sokaknak a munkában hajtanak elért eredményre. Vagy a kapcsolataink mutatják meg az értékünk? Azért, hogy mások észre vegyék, hogy mi jobbak értékesebbek vagyunk, nekünk valamiből több, jobb van, dicsekszünk. Isten nem ezek alapján választ, sőt sokszor számunkra érthetetlen a választása (gondolj csak Zákeusra), azzal, hogy így tesz kegyelmének ad hatalmas teret. Hiszen bármik is legyünk, bármit is érünk el, erőnk hozzá nem magunktól van, hanem csakis Tőle. Ezért hát ne dicsekedj, ne kérkedj, hanem adj hálát minden nap!