„És így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5b)

„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.” (2Kor 5,19)

Nagypéntek. Jézust keresztre feszítették. Ártatlanul, szenvedett. Nem magáért – érted és értem. Jézus vállalta a halált, hogy minket megmentsen. Nem volt benne semmi bűn, de elhordozta a mi bűneink következményét. Ez nem egy véletlen tragédia volt– hanem Isten szeretetének a legnagyobb jele. Ezért mondja János evangéliumában olvasható ige, hogy Isten „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta” – vagyis Jézust. Hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ez a szeretet nem olyan mint az az ajándék amit, ha megérdemled megkapod. Ez mindenkinek szól, és nem múlik el. Isten ennyire komolyan gondolja a szeretetet. A kereszt nem a vég, hanem a kezdete valami újnak: annak, hogy közel lehetünk Istenhez, bűnbocsánatunk lehet, örök életünk lehet. Pál apostol így írt erről:

„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket.” Isten nem akar haragban lenni az emberekkel. Nem akarja, hogy a bűneink örökre eltávolítsanak tőle. Ezért küldte el Jézust. Jézus a kereszten elvette a bűneink súlyát, és helyettünk fizetett. Így lett a kereszt nem a halál, hanem a megbékélés, a szeretet és az újrakezdés jele. Ez a békéltetés igéje. Ezt az üzenetet kell tovább adnunk: Isten nem felejti el az embert. Szeret, megbocsát, és örök életet ad mindenkinek, aki hisz Jézusban. Nagypéntek üzenete: fájdalmas, mégis tele van szeretettel és reménységgel. Nem a vég, hanem az igazi élet kezdete.