„Ezt mondta Isai a fiának, Dávidnak: […] Tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid!” (1Sám 17, 17a.18b)

„És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni [Jézus] elé.” (Lk 5,18)

A múlt héten kedden, vagyis éppen egy hete a reggeli újszövetségi igénk a következő volt: „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid” olvastuk Márk evangélista szavait. Mai újszövetségi igénk Lukácstól származik: „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni [Jézus] elé.” A történet azonos: Jézus meggyógyítja a bénát. Megsúgom a történet olyan jelentős, hogy mind a három szinoptikus evangélium (Máté, Márk, Lukács is) leírja ezt a gyógyítást. Az elbeszélésnek 3 kulcspontja van, az első a hit, a második a másokért cselekvés és a harmadik a megbocsátás, azaz, hogy Isten megbocsátja bűneinket. Márk evangéliumából származó igeszakasz a hitről a hit erejéről beszél, a mai pedig a segítségnyújtásról, arról, hogy a hitünket megmutatva segítünk-e a másiknak. Vajon van a hitünk, az ebből fakadó szeretetünk mások iránt olyan erős, hogy minden akadályt leküzdve harcolunk a másikért? Észrevesszük, hogy a másik segítségre szorul, vagy a saját bajainkat erősebbnek gondoljuk és elmegyünk mellette? Az igében szereplő férfiaknak fontos volt a társuk, fontos volt, hogy a hit erejével segítsenek. Neked?