„Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.” (Zsolt 25,16)

„Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47)

Biztosan te is voltál már nehéz helyzetben. Biztosan érezted már magad nagyon egyedül. Ilyenkor jó ha az ember tud és mer segítséget kérni. Mai igéinkben szereplő két segítség kérés több száz év különbséggel, de ugyanabból a mélységből fakad: a fájdalomból, a magányból, a kiszolgáltatottságból. A Zsoltárban Dávid kéri Istent hogy forduljon felé és könyörüljön rajta, mert elkeseredettnek és magányosnak érzi magát. A másik Újszövetségi Igeszakaszban Bartimeus a vak koldus kéri Jézust, hogy segítsen rajta, adja vissza a látását. Mindkét ember tudta, hogy egyedül nem boldogul és azt is tudták, hogy Istenhez bátran fordulhatnak segítségért. Nem szégyellték kimondani, hogy bajban vannak, nem próbálták eltitkolni a fájdalmukat, nehézségüket. Őszintén kértek: „Könyörülj rajtam!”, vagyis segíts, ne hagyj egyedül.

Ez a két kérés, imádság minket is arra bátorít, hogy Istentől bármikor kérhetünk segítséget, akár hangosan, akár csendben a szívünkben. Ő figyel ránk, akkor is, ha szomorúak vagyunk, ha félünk, vagy ha nem tudjuk, mit tegyünk. Ne félj te sem segítséget kérni! Mert ha kérsz a választ is kapsz: egy jó gondolatban, egy ölelésben, egy mosolyban, egy jó szóban egy baráton, egy tanáron, vagy a lelkészen keresztül. Ne feledd sosem vagy egyedül!