„Gyertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!” (⁠Jer 50,5b)

„Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.” (⁠2Pt 1,5–7)

A keresztény élet nem egyhelyben állás, hanem egy folyamatos szintugrás, mint egy videójátékban. Péter apostol egy különleges listát ad nekünk, ahol minden tulajdonság egymásra épül, mint a Lego-ban a kockák. Ha az alap megvan, jöhet rá a következő sor. Az alap a hit. De a hit önmagában kevés, kell hozzá az igaz emberség (azaz, hogy tisztességesen viselkedsz a többiekkel). Erre jön az ismeret (az, hogy tanulni akarsz), majd az önuralom (vagyis ne a dühöd irányítson, amikor valaki vét ellened). Ezt követi az állhatatosság (ne add fel az első nehézségnél, legyél kitartó) és a kegyesség (hogy figyelsz Istenre és bízol benne) Az építmény felsőszintje pedig a szeretet. A testvéri amikor azokkal vagy kedves, akiket ismersz és szeretsz (barátaiddal, családoddal, iskolatársakkal). Illetve a minden ember iránti szeretet: Ez a csúcs. Amikor már azzal is tudsz türelmes és jófej lenni, aki nem a barátod, aki furcsa, vagy aki neked nem szimpatikus. A szeretet nem egy gombnyomásra érkező érzés, hanem egy folyamat. Nem baj, ha ma még nem tudsz mindenkit szeretni, de törekedj arra, hogy ma egy kicsit több önuralmad legyen, vagy egy kicsit igazabb ember légy.