„Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon…” (2Móz 20,9–10a)

„Hozzájuk pedig így szólt [Jézus]: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?” (Mk 3,4)

Isten a teremtés rendjébe már az első pillanattól beépítette a pihenést. Hat napon át munkálkodott, megalkotta a világot, a napot, csillagokat, növényeket, állatokat, az embert, majd a hetedik napon megpihent. És azt mondta: legyen ez a nap szent. A szombat (vagy keresztényként a vasárnap) nem egy átlagos nap, hanem más, mint a többi. Nem dolgozunk, nem rohanunk, hanem megpihenünk, testben és lélekben is. Ilyenkor megállunk egy pillanatra. Kell idő a lelki felfrissülésre, az Istennel és egymással töltött közösségre is. De mit jelent pontosan ez a „semmit se dolgozz”? A farizeusok Jézus korában nagyon komolyan vették ezt a törvényt, talán túl komolyan is. Szinte listákat írtak arról, mit szabad és mit nem szabad tenni a nyugalomnapon. És amikor Jézus a szombati napon meggyógyított valakit, rosszallóan néztek rá, Ezért Jézus azt mondta nekik: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?” Ezzel világossá tette: a nyugalomnap nem arról szól, hogy karba tett kézzel üldögélünk, és félünk bármit is csinálni. Hanem arról, hogy helyet adunk Istennek az életünkben. És ha ez azt jelenti, hogy valakinek segítünk, jót teszünk, vigaszt nyújtunk vagy gyógyítunk, akkor az nem „tiltott munka”, hanem Isten akarata szerint való cselekvés. A pihenés nem lustaság. A vasárnap arról szól, hogy ne csak a tennivalóinkkal foglalkozzunk, hanem forduljunk Istenhez, és vegyük észre a másikat is magunk körül. Jézus arra tanít, hogy ez a nap még inkább szóljon a szeretetről. Ma, amikor állandóan rohanunk, tele vagyunk programokkal és feladatokkal, talán még fontosabb lenne megtanulni: meg kell tudni állni. Kell, hogy legyen egy nap a héten, amikor nem a teljesítmény számít, hanem az, hogy Istenre figyelünk, hálásak legyünk és szeretetet adjunk.