„Hiszen kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.” (Krón 30,9b)

„Jézus így szólt Péterhez: De én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” (Lk 22,32)

Lukács evangéliumából származó igeszakaszunk a passiótörténet része. Hamarosan Jézust elfogják a Gecsemáné kertben. Biztosan volt már veled is olyan, amikor nagyon dühös voltál, mert valaki igazságtalan volt veled, talán csúnyán beszélt rólad. Ilyenkor lehet, hogy a legszívesebben visszavágnál, talán még szeretnéd megütni is a másikat csak, hogy megvédd magad. Péter apostol is valami ilyesmit érzett, amikor Jézust elfogták. Azt hitte, ha kardot ránt és harcol, akkor megmentheti Mesterét. De Jézus megállította őt. Mert az igazi erő nem a kardban van, és nem is a hősködésben. Péter azt gondolta magáról, hogy bátor, és mindig kiáll Jézus mellett. Azt mondta: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!” De Jézus tudta, hogy Péter még nem áll készen, szüksége van még valamire. Később, amikor Jézust elfogták és elvitték a főpap házába, Péter kívül maradt. A tűz fényénél felismerte őt egy szolgálólány, ő megijedt. Háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust. Jézus éppen akkor jött ki a főpap palotájából. Megfordult, és rátekintett Péterre. Ez a tekintet mindent elmondott. Eszébe jutott, mit mondott Mestere, és sírva fakadt. Megértette, hogy az ereje kevés, és szüksége van Jézusra, megtanulta, hogy az igazi erő a szeretetben és a bizalomban van. Sokan azt gondolják, hogy az az erős, aki mindenkit legyőz, akinek mindig igaza van, vagy aki a leghangosabb. Ez a történet megmutatja, hogy az igazi erő nem a hangoskodásban vagy az erőfitogtatásban van, hanem abban, ha valaki képes tanulni és megváltozni. És ahogy Jézus irgalommal és bizalommal tekintett Péterre, úgy néz ránk is. Nem elfordul, ha hibázunk, ha meginog a hitünk, hanem segít, hogy újrakezdjük.