„Néped ezt mondja: Nem következetes az Úr! Pedig ők nem következetesek.” (Ez33,17)

„Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” (Róm 9,14b–c)

Hogy igazán megértsd a mai Újszövetségből származó Igeszakaszt elmesélek egy történetet: Egy kis fai aluban élt egy fiú, Áron, aki nagyon szeretett barkácsolni. Mindenféle dolgokat készített: madáretetőt, papírsárkányt, szélforgót. Egyszer az iskolában a tanítónéni egy különleges versenyt hirdetett: „Készítsetek valamit, ami hasznos és szép is!” Áron nagyon lelkes lett. Rögtön eszébe jutott, hogy csinál egy különleges, forgó lámpást. Minden alkatrészt összeszedett, már csak egy fontos dolog hiányzott: egy vastag, piros fonal, amivel az alkatrészeket egyrészét össze tudta volna kötni. Ez lett volna a lámpája dísze. Otthon meg is találta anyukája szekrényében a tökéletes fonalat. De amikor kérte, hogy hadd használja el, az anyukája azt mondta:

– Nem, Áron, azt most nem adhatom oda.

Áron nagyon csalódott lett. Haragudott, és úgy érezte: „Ez nem igazságos! Anyának csak ott porosodik, nekem meg most nagyon fontos lenne!” A versenyre végül mást készített, de nem lett olyan különleges, mint szerette volna. Nem is ő nyert.

De néhány hét múlva, amikor eljött a születésnapja, az anyukája egy puha, meleg, piros fonalból kötött sálat adott neki ajándékba.

– Tudod, fiam – mondta –, amikor kérted a fonalat, már rég elkezdtem kötni belőle ezt a sálat. szerettelek volna meglepni vele.

Áron most már értette: nem azért nem adta oda a fonalat az anyukája. Nem, mert nem szereti őt, vagy igazságtalan lenne vele. Hanem éppen azért nem adta oda, mert Szereti.

Van, amikor azt érezzük, hogy valami nincs rendben. Hogy valami igazságtalan. Miért kapott ő ötöst, ha nem is tanult? Miért beteg a nagymamám, ha olyan jó ember? Miért van az, hogy én imádkozom, és mégsem történik, amit kérek? Ilyenkor megfogalmazódhat bennünk a kérdés: „Ez így igazságos? Isten tényleg figyel ránk?” Pál apostol ismerte ezt az emberi érzést. A Rómaiakhoz írott levélben is egy ilyen kérdésre válaszol: „Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” – írja határozottan. Mert Isten nem olyan, mint mi emberek. Mi sokszor elfogultak vagyunk, csak a saját szemszögünkből látunk dolgokat. De Isten mindenkit lát, mindent tud, és ő mindig igazságos. Az ő igazságossága nem mindig azt jelenti, amit mi annak gondolunk, mert nem úgy válaszol, ahogyan mi szeretnénk. De Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem adni, minden helyzetben a jót. Amikor nehézségekkel találkozunk, ne az legyen az első kérdésünk, hogy „miért?”, hanem inkább az, hogy „mit tanulhatok ebből?”. Mert Isten nem igazságtalan. Ő jót tervez az életünkkel, akkor is, ha most éppen fáj vagy nehéz. Bízzunk benne, mert aki szeret, az igazságosan is vezet.