„Így szól az Úr: Békességet adok az országban: ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket.” (3Móz 26,6)

„Jézus mondja: Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Lk 11,20)

„Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!” Ma mennybemenetel ünnepe van, de mondhatjuk úgy is, hogy Áldozócsütörtök, vagyis Urunk mennybemenetelének ünnepe van. Ez húsvét után a 40. nap, pünkösd előtt tíz nappal. Mit is ünneplünk ma? A tanítványok azt hitték: Jézus földi király lesz. De Jézus nem azért jött, hogy trónra üljön, hanem hogy megmutassa Isten szeretetét. Bűneinkért meghaljon, Feltámadásával új reményt adjon. A mennybemenetelkor megmutatta: Ő valóban Isten Fia, aki visszatért az Atyához. Ez azt jelenti, hogy Jézus nincs már itt testben, de velünk van lélekben. Ott van az imádságainkban, a csendjeinkben, a bátorító gondolatainkban, a szeretetben, amit kapunk és adunk. Jézus ma is munkálkodik, megszólít. Egy mosolyban, egy mondatban, egy megbocsátásban. A mennybemenetel emlékeztet minket, hogy az élet nem csak erről a földről szól, van folytatás, van örökkévalóság, van mennyország. De addig is itt a földön feladatunk van: törekedni a békességre, a szeretetre, hogy Jézus szava, jelenléte, örömhíre látható legyen a mi életünkön keresztül is.