„Így szól az Úr […]: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak…” (2Kir 20,5)

„A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” (Jn 4,49–51)

Ez a történet Jézus egyik első csodatétele János evangéliuma szerint. Jézus éppen Galileában van, ahol sokan már hallottak róla. Egy királyi tisztviselő – vagyis egy fontos ember, aki valószínűleg Heródes udvarában szolgált – odautazik hozzá Kánába, mert a fia életveszélyes állapotban van otthon, Kapernaumban. Ez az apa teljesen kétségbe van esve. Az egyetlen reménye Jézus. Azt mondja neki: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem!” De Jézus nem megy vele. Ehelyett csak ezt mondja: „Menj el, a te fiad él.” A történet legmeglepőbb része ez: „Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.” Ez az apa nem látott bizonyítékot. Nem kapott fotót, nem jött orvosi jelentés, nem volt ott Jézus fizikailag a gyógyításnál, csak egy mondat hangzott el. De ő bízott ebben a mondatban, és elindult haza. Ez az igazi bizalom. Útközben jött a hír: a fia meggyógyult, pontosan akkor amikor Jézus kimondta a mondatot.

Ez a történet a hihetetlen erejű bizalomról szól. Egy apáról, aki nem értett mindent, de bízott Jézus szavában, bízott még akkor is, ha az ellentmondott az érzéseinek vagy a józan észnek. Hitt és elindult. Mi inkább: Addig nem hiszünk el semmit, amíg nem látjuk. Bizonyíték kell: képernyőkép, adat, igazolás. Nehezen bízunk bárkiben. Jézus tőled is azt kéri: Higgy a szavamnak. Bízz bennem akkor is, amikor még nem látod az eredményt.” Mert el kell indulni ma is, akkor is ha semmi sem biztos, ha nincs mindenre válaszod, de Istenbe vetett hited erőt ad és megvilágítja előtted a helyes utat.