Így szól az ÚR: Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. (1Sám 2,30b)

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Róm 2,4)

Ha észrevesszük, hogy mennyi bűn van a világban, sőt meglátjuk saját bűneinket is az jó. Ha ez ösztönöz arra, hogy megoldást keressünk az még jobb. Isten által felkínált megoldás a megtérés. Az Ószövetség könyveiben a héber megtérésnek fordított szó pontos jelentése: megfordulni, visszafordulni. A helytelen útról visszafordulni Isten felé, egy cselekvést jelent. Az Újszövetségben a „megtérés” szó a görög metanoia fordítása, gondolkozásmód változást, meggondolni magát, megváltoztatni a véleményét jelent. Ennek megfelelően a megtérés alapvető jelentősége nem érzelem, hanem döntéshozatal, vagyis egy szilárd belső elhatározást követő gondolkodásmód változás. Az ember a bűnesetet, (a tudás fájáról való evést) követően teljesen elvesztette az Istennel való bensőséges kapcsolatát, képtelenné válva arra, hogy Isten akaratát cselekedje, saját magára, saját akaratára támaszkodott. Jézus Krisztus megmutatta, hogy hogyan lehetséges állandóan kapcsolatban maradni Istennel, milyen is a megváltozott gondolkodásmódú ember. Kereszthalála pedig helyre is állította az ember és Isten közötti kapcsolatot, vagyis bűneink, (az Atyától való elfordulásunk) megbocsátást nyertek. Tehát a megtérés egy teljesen új embert eredményez, akinek cselekedetei Isten által tervezett jócselekedetek, jótettek.