„Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele.” (⁠Jóel 2,19a)

„Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, […] jóllaktak. ” (⁠Mk 6,41–42)

Mindig rengeteg ember ment Jézushoz. Hallgatták őt, figyeltek rá. Ezen a napon is így történt, közben észre sem vették, hogy elmúlt az idő, és mindenki nagyon megéhezett. Nem volt bolt a közelben, nem volt elég ennivaló, és a tanítványok már aggódtak. Mit fogunk most csinálni ennyi emberrel? Hogy tudjuk megetetni őket. Egy gyermeknél volt öt kenyér és két hal. Ha belegondolunk, ez nagyon kevés. Ennyiből legfeljebb egy-két ember lakhatott volna jól. Jézus feltekintett az égre, megköszönte Istennek, megáldotta az ételt, megtörte a kenyereket, és átadta a tanítványoknak, hogy osszák szét az emberek között. És itt történik a csoda: az étel nem fogyott el. Mindenki kapott, mindenki evett, és mindenki jóllakott. Ez a történet nemcsak az ételről szól, hanem arról hogy Isten gondoskodik rólunk. De a történetben fontos az is, hogy Jézus a tanítványokat is bevonja a csodába. Ők vitték oda az ételt az emberekhez. Így tanítva bennünket arra, hogy mi is részei lehetünk a csodának, amikor megosztunk valamit, az ételünket, a figyelmünket, kedvességünket. Isten a szeretetet mindig megsokszorozza, hogy jusson belőle bőven mindenkinek.