„Jeremiás mondta: Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben…” (⁠Jer 20,9)

„Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla.” (Kol 4,3–4)

Pál apostolt börtönbe került, mert Jézusról beszélt. De nem arra kéri levelében a gyülekezetet, hogy szabadítsák ki, vagy, hogy sajnálják a helyzetéért, hanem csak, hogy imádkozzanak érte. Az apostol tudta, hogy az imádságnak mekkora ereje van, hiszen Isten képes ajtókat kinyitni, életeket megváltoztatni. Pál hitte, hogy ha a testvérei imádkoznak érte, akkor Isten ad neki alkalmat és bátorságot, hogy továbbra is beszélhessen Jézusról, továbbra is mesélhessen az általa megkapott kegyelemről. Az imádság tehát nem egy kis dolog, hanem olyan erő mely kinyitja az ajtót Isten csodáinak és ez az erő velünk van minden nap.