„Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint fajtájának megfelelő sarjat. Hogyan változtál idegen szőlőtő vad hajtásává?” (⁠Jer 2,21)

„Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott.” (Róm 11,2)

Isten olyan, mint egy kertész, aki gondosan ápolja a növényeit, öntözi, metszegeti, vigyáz rájuk. De mi, emberek, sokszor eltávolodunk, elfelejtjük, hogy Tőle kaptuk az életünket, és hálátlanul inkább a saját fejünk után megyünk. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a szőlő, ami elvadul, és nem terem szép gyümölcsöt. Isten mindannyiunkat jónak, szeretetteljesnek, igaznak teremtett, és fáj neki, ha eltávolodunk tőle. Ennek ellenére Ő továbbra is szeret, és azt szeretné, ha visszatérnénk hozzá, hogy újra szépen növekedhessünk, jó életünk legyen. Ahogy a kertész újra és újra megmetszi és gondozza a szőlőt, úgy Isten is mindig készen áll arra, hogy rendbe tegye a szívünket. A mi dolgunk csupán annyi, hogy figyeljünk Rá, és meghalljuk szavát, mert ha megnyitjuk a szívünket, és engedjük, hogy Ő vezessen, akkor újra kivirágzik bennünk a jóság, a szeretet és az öröm és ez a gyümölcs mások életébe is áldást, változást hoz.