Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. (Zsolt 12,2)

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? (Jn 6,67)

Sokan követték Jézust! Szerették hallgatni, szerették látni, ahogy csodát tesz, ahogyan öt kenyérből és két halból 5000 ember éhségét csillapította. Biztonságérzetet ad, ahogyan gondoskodik az éltető kenyérről. A kenyér fontos, nélküle nincs élet. És ekkor Jézus valami olyanról kezd tanítani, ami nem kézzel fogható, ami más, ami nem evilági. Azt mondja: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Ekkor a tömeg zúgolódni kezdett: Mi az, hogy Ő az élet kenyere és aki eszik belőle nem hal meg? Hogy mer ilyet mondani, hogy a Mennyből szállt alá, hát nem József fia? Nem értették, hihetetlennek tartották a valóságot, ezért Jézus ekkor kérdezte meg a tanítványokat: „Vajon ti is el akartok menni?” Simon Péter válasza a kérdésre: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” Ő tudta, hogy Jézus az Út, az Igazság, a Szeretet, a Megváltó, az Élet és rajta kívül nincs más. Te is hiszed? Tudod?