MENNYBEMENETEL ÜNNEPE

„Jézus Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. ” (Jn 12,32)

„Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!” (ApCsel 1,11)

Ma a Mennybemenetel ünnepét ünnepeljük. Ez egy olyan különleges nap, amikor Jézus földi küldetése látványosan véget ért, de egyúttal valami egészen új kezdődött el. Képzeljétek el a tanítványokat, amint ott állnak a hegyen, és a szájuk is tátva marad a csodálkozástól. Jézus éppen az imént emelkedett fel a szemük láttára, és egy felhő eltakarta Őt. A tanítványok pedig csak álltak ott, és mozdulatlanul bámulták az eget. Olyanok voltak, mint amikor valakitől fájó búcsút veszünk az állomáson, és addig nézünk a vonat után, amíg már csak egy apró pontot látunk a távolban. Ekkor hirtelen két angyal jelent meg mellettük, és feltették ezt a különös kérdést: „Miért néztek az égre?” Sokan azt hiszik, hogy Mennybemenetelkor Jézus elhagyott minket, és elment egy távoli, csillagok feletti helyre, ahol már nem érjük el Őt. De az ünnep igazi jelentősége éppen az ellenkezője! Amíg Jézus emberként a földön járt, egyszerre csak egy helyen tudott ott lenni (például vagy Jeruzsálemben volt, vagy Galileában). De azáltal, hogy felment a Mennybe az Atyához, megszűnt számára a távolság. Most már nemcsak a tanítványok mellett tud ott állni, hanem egyszerre ott van veled a suliban, a barátoddal egy másik városban, és minden kereszténnyel az egész világon. Jézus úgy ment el, mint aki előremegy, hogy előkészítse a terepet.

A Mennybemenetel azt jelenti, hogy nekünk sem kell egész nap az eget kell bámulni. Mint ahogyan a tanítványok elindultak és tovább vitték Jézus szeretetét úgy kell nekünk is viselkedni. Megmutatni, hogy kedvesek, segítőkészek vagyunk. A mai nap üzenete tehát ez: Jézus él és bár nem látjuk Őt a szemünkkel, közel van hozzánk.. Nem kell az eget kémlelnünk, mert Ő itt van a szívünkben, és erőt ad ahhoz, hogy ma is jót tegyünk.