„De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. ” (⁠Jer 17,7–8)

„Jézus mondja: Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt… ” (⁠Jn 15,5)

Jézus egy nagyon különleges képet használ, amikor ezt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Olyan példát hoz, amit akkor mindenki ismert, és ma is könnyű elképzelni. Gondolj egy szőlőtőre a kertben vagy egy domboldalon. Vastag, erős tőke, abból nőnek ki az ágak, vagyis a vesszők. A vesszőkön jelennek meg a levelek, a virág, majd a szőlőfürtök. De csak akkor, ha kapcsolódnak a tőhöz. Ha egy vesszőt levágnak, az elszárad, mert nincs ami éltető erőt adjon a számára. Jézus azt mondja: Ő a szőlőtő, Ő az, akiből az élet,  az erő, a szeretet jön. Mi pedig a vesszők vagyunk. Nem különálló hősök, nem magányos túlélők, hanem olyan emberek, akik kapcsolatban élnek vele. Amikor „benne maradunk”, vagyis figyelünk rá, bízunk benne, számítunk rá, akkor történik valami fontos. Gyümölcs terem az életünkben. Ez a gyümölcs nem feltétlenül látványos dolog. Nem díjak vagy sikerek. Inkább olyan dolgok, mint: szeretet, amikor nehéz kedvesnek lenni, türelem, amikor legszívesebben feladnánk, bátorság, amikor félünk, jóság, amikor könnyebb lenne közömbösnek maradni. Legyünk tehát szőlővesszők Isten kertjében, Jézushoz kapcsolódva, belőle élve, úgy, hogy az életünknek ilyen csodás gyümölcsei teremjenek.