Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. (Ézs 40,29)

Jézus mondja: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (Jn 6,35)

Jézus több alkalommal is úgynevezett. "én vagyok" mondással mutatkozik be, és közli magáról azokat az információkat, amelyeket a legfontosabbnak tart lelki fejlődésünk szempontjából. Például „én vagyok a kapu” „én vagyok a világ világossága” és az előbb olvasott igeszakaszban „én vagyok az élet kenyere”. Ezek a hasonlatok arra szolgálnak, hogy valamit elmondjon önmagáról és az emberről, azaz rólunk. Az Úrtól tanult imádságunkban, a Miatyánkban a mindennapi kenyerünkért imádkozunk. A mindennapi életben a kenyér szóval nem csak a táplálékunk értjük, hanem e szóval jelöljük amiből élünk, a pénzünk, a munkánk, a jólétünk. Jézus amikor magát az életkenyerének nevezi azt akarja érzékeltetni, hogy valójában Ő az akire szükségünk van, mert ha az Ő életereje szétárad a világban akkor minden sokkal jobbá válhat.