„Így szól az Úr: Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek…” (⁠Ézs 55,2)

„Jézus mondta: Ő [az özvegy] azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Mk 12,44)

Jézus a templomban figyelte, hogy az emberek hogyan adakoznak. Voltak, akik sok pénzt dobtak be a perselybe, de nekik még bőven maradt otthon is. Aztán jött egy szegény özvegyasszony, aki csak két apró pénzt dobott be. Ez nagyon kevés volt, de Jézus azt mondta: ő adta a legtöbbet. Miért? Mert nem a fölöslegéből adott, hanem mindent, amije volt. Nem az számít, hogy sokat vagy keveset tudunk adni, hanem hogy szeretettel és bizalommal adjunk. Amikor másoknak segítünk, vagy időt, figyelmet, mosolyt ajándékozunk, az Isten szemében ugyanilyen értékes, mint az özvegy két fillérje.